5000 méter fölött

2023. április 2.

Bár pihenőnapot terveztem a mai napra, végül nem tudok ellenállni a környék magaslatainak. Egyébként is „kötelező” kirándulás a Nangkartshang 5000 méter fölötti kilátópontja, az akklimatizáció szempontjából, a jobb alvás érdekében is kihagyhatatlan program. Nem indulok korán, ellenben intenzív tempót igyekszem tartani. A friss hó vakító a délelőtti napfényben. Az Ama Dablam szüntelen vonzza a tekintetet, de a Lhoce déli fala még drámaibb látványt jelent! Tavaly csodás kilátás adatott meg odafentről, kristálytisztán láttam a Makalu piramisát is. A dél felől gomolygó felhőket figyelve már sejthető, hogy ez ma nem így lesz. Mire felérek – Garmin Instinct 2 Solar órám GPS-e szerint 5055 méterre –, már felhőbe borul a gerinc.

A szél elviselhető, a Nap ereje még a felhőkön keresztül is érezhető. Legalább két órát eltöltök a viseltes imazászlók és érkező-távozó túrázók társaságában. Még egy kutya is előkerül, aki az egyik sziklatömb árnyékába álmosan leheveredik. Készítek néhány videót, mire ráeszmélek, hogy jó ideje már senki sem érkezett. A kutyus vicces látvány a szélben: békésen szundikál a hóban, olykor fel-felnéz, mintha csak rám várna. Na jó, gyerünk! Futólépésben ereszkedünk alá, néha nagyokat kurjantok és magyarul kiáltok négylábú társamra: „Ez az kutyus! Gyerünk, gyerünk!”. Furcsálva néz rám, ami teljesen érthető. De mi mást is tehetnék örömömben, miközben felszakadozott a felhőzet és megmutatja magát a táj! Ameddig a szem ellát, csupa szépség vesz körül! Egyszerűen élvezem!

Gyorsan leérek a faluba. A négy (!) fokos zuhany igazán frissítő. Látványosan gőzölög a testem. Délutáni ebédemet teljes elégedettségben töltöm el.