Fülig érő szájjal megölelni egymást
2023. április 14-15.
Nagyon vártam, hogy találkozzak Laciékkal! Eljött hát a napja, hogy eléjük menjek Debochéba. Még „otthon” ebédelek, de kora délután elindulok, hogy találkozzak várva várt barátaimmal. A tervek szerint másnap együtt jövünk fel Dingbochéba, így kevés dolgot pakolok hátizsákomba. Alaposan meghúzom futócipőim, kendőm számra tapasztom, és amolyan „teljesítménytúrás tempóban” elindulok lefelé. Annyi embert, mint a mai napon szembe jönni, két hét alatt nem láttam összesen! Beindult a szezon, alig győzöm kerülgetni a sokaságot.
Szűk két órával később már Deboche ismerős szálláshelyén kanalazom a főtt rizst. Közben sűrűn ki-kinézek az ablakon, hátha meglátom a Global Union csapatát. Nem tudjuk, hol találkozunk, de könnyű kitalálnom, melyik vendégházban lesznek elszállásolva, hiszen az egész „település” néhány épületből áll csupán. Idő közben én is szállást kerítek, valamivel feljebb, szerencsémre akad egy üres szoba. Mire visszamegyek, már az a hír fogad, hogy itt vannak a magyarok! Nagy az öröm, amikor Prem nevű túravezetőjük kíséretében bekopogunk a szobába: Laci és Dávid nagyszerű formában vannak, a találkozás öröme pedig mindannyiunkat csak még jobban felvillanyoz! Fülig érő szájjal öleljük meg egymást.
A közös vacsora előtt meginvitálom Őket egy kis sétára a környező rododendron erdők egy eldugott, csendes pontjára. Pár hete sűrűn havazott, így kihagytam „kedvenc helyemet”, de most annál inkább örülök, hogy együtt bandukolunk a mesebeli fák sűrűjében. Nem kerültünk túl messze a főútvonaltól, de itt már csak a völgy mélyén zúgó patakot és madárcsicsergést hallani. Nyugalom van. Jót beszélgetünk. Mondhatni, hetek óta egyedül vagyok, így tényleg nagyon örülök a fiúknak!
Vacsora után visszaballagok a szállásomra. Extra hangos indiai csapat társalog az étkezőben: csodálkozva kérdezem magamtól, hogy de miért kell üvölteni!? Persze érthető a hangzavar: ha jó a társaság, jó a hangulat. Rám is átragad és kedélyesen szemlélődöm, míg elfogyasztok egy adag momót. Hálózsák híján (direkt nem hoztam le magammal) két takaró alatt, összegubózva szenderülök álomra. Ez a kevés szintvesztés is számít: nagyon jót alszok.
Másnap komótosan túrázunk fel a völgyben. A múltkori téli hangulat már sehol, a forgalom ellenben számottevő – most így is láthatom ezt a szakaszt. Kedves kis helyen ebédelünk, jóízűen szürcsöljük a forró gyömbéres teát.
Sokan tartanak Dingboche felé. Kényelmes tempóban, délután két-három óra körül érünk a faluba. Laciék szállása szerencsére nagyon közel van hozzám, mondhatni szembeszomszédok leszünk. Hagyom őket berendezkedni, pihenni. Mint később elmesélik, 40 fokos vízben zuhanyoztak. A 4400 méteres magasság ellenére is üdék és frissek. Együtt töltjük a vacsorát. Szívmelengető a baráti társaság. Halkan pattog a száraz jaktrágya a vaskályhában. A kis vendégházban meghitt hangulat, az ablakokon túl hideg szél és sűrű füst kergetőznek – a falu egyetlen kis utcája sötétbe borult már.
Commenti