Hamarosan úgyis tovább állnak a makacs felhők, igaz-e?
2023. április 19-20-21-22.
Az első alaptábori napot Lacival és Dáviddal töltöm. Reggeli után kisétálunk a táborok melletti jégvilágba. Nagy élmény a csapatnak, még nem voltak a fiúk ilyen környezetben.
Üzenünk az otthoniaknak, a makulátlan jóidőben fotókat, videókat készítünk. A fölöttünk lefolyó Khumbu-jégesést csodáljuk: én nem kevés félelemmel a lelkemben. Az egész útvonal legveszélyesebb szakasza, ha most eltekintünk a csúcsgerinc magasságától és annak élettani hatásaitól. A jégesés túlzás nélkül orosz rulett. Aki nem teljesen tapasztalatlanul jön ide – mint sok-sok kliens, akik 100%-ban a serpa mászóikra vannak utalva –, az alighanem nagyon is érzi ennek a súlyát. Nem szívesen gondolok arra, hogy mennyiszer kereszteznem kell, de megkerülhetetlen: David Goettlerhez hasonlóan én is három akklimatizációs körrel tervezek. Már mielőtt Vele beszéltem volna erről, volt egy ideális terv a fejemben. David csak megerősített. Hosszú lesz.
A második napon már egyedül vagyok. Laciéknak tegnap búcsút intettem, Ők már javában Namche felé tartanak.
Sűrűn látogatom az egyik raktársátrat, ugyanis két zsákom már itt van, de a fehér hordó még mindig sehol. Mindegyik málha kritikus fontosságú eszközöket rejt. Furcsállom, hogy nem egyben érkeztek meg (vagy tűntek el), de még nem aggódom. Tudom jól, hogy ez olykor jópár napba is beletelhet. Akárcsak az, hogy kapjak egy saját sátrat. Az ideiglenes is hibátlan, de amíg nem tudok berendezkedni, addig nem érzem azt teljes mértékben, hogy valóban megérkeztem az alaptáborba. Ráadásul előbb-utóbb el kell kezdenem készülni az első körömre. És láss csodát: a nap végére megérkezik a hordó! Nagy az öröm!
21-én végre beköltözök immár saját lakósátramba. Ez mindig fontos és szertartásos folyamat. A padló alatti szikla- és jégtömbök kuszasága alapján eldől, hogy hol lesz a matrac, ami ágyamat jelenti. Bekerülnek a nagy zsákok, a sarokba a hordó, az előtér rendszere is kialakul. Felszerelést csoportosítok, az élelmiszereket, táplálékkiegészítőket egy külön zsákba teszem. Ide kerülnek a főzéshez használatos gázpalackok is. Szintén az előtérbe a lábbelik egy része. Az oldalzsebekbe sorakoztatom a vitaminos dobozokat, tisztasági kellékeket, Soma kis zöld békája is onnan figyel. Kitüntetett helyre került!
Kiépítem a napelemes rendszerem, így délután sort kerítek némi munkára is: nem kevés feladatot küldött Timi, mind odafigyelős és időigényes, ráadásul szeretnék színvonalas eredménnyel szolgálni! A mászás szempontjából még semmi nem történt, de eddig egy pillanatnyi megállás sem volt! A teendőkkel gyorsan telik az idő.
Április 22.
Téli köntösbe öltözött a tábor. Amikor épp kisüt a Nap, szemet kápráztató, ugyanakkor nem kevés csapadék esett le az elmúlt 24 órában. Lapátol a nép. Én már éjszaka letoltam a hótömeget a tetőről és amennyire tudtam, a sátram bejáratát is szabaddá tettem. Szépsége ellenére nem örülök annyira: a lavinák hangja egyértelműsíti, hogy ez még nem az indulásom napja lesz. Többször beborul, szürkeség uralja a tájat: barátságtalan szél kavarja a havat. A tábor lakóinak kedve is kissé borongóssá válik: bevallom, az enyém is.
De nem csüggedek: a körülmények ellenére lelkesen vázolom frissített tervemet Timinek. Persze, már amikor van alaptábori internet. A rossz idő kicsit sem kedvez a „vételnek”. A jó éjt üzenet csak másnap reggel ér célba. Hiába a havazás: a konyha üzemel, a sátram egyre otthonosabb, a hálózsákom melegen tart, és így is van mit csinálni! Gond egy szál sem! Hamarosan úgyis tovább állnak a makacs felhők, igaz-e?
Comentarios