Hi everyone. I’m Szilard.
2023. április 11.
Újabb pihenőnapomon háttérbe vonulva figyelem az újonnan házba érkezőket. Csendesen üldögélek az étkező félreeső szegletében. Húsz(!) amerikai hölgy alkot hangos csapatot. Mint kiderül, nagyobb részük rák túlélő, kisebb részük a betegségből kilábaltak hozzátartozói. Színes társaság, az egészen fiataloktól a nyugdíjas korosztályig. Az egyik hatvanas csajjal – ahogy Jani barátom mondaná – szóba elegyedve kiderül, F.B.I. ügynökként dolgozott hosszú időn keresztül. Egy másik ex-szövetségi ügynök barátnőjével vállalkoztak a Denali megmászására (egyébként Alaszkában él, sokat mesélt a helyi pezsgő outdoor életről), most pedig az EBC trekre – ahogy az Everest alaptábori túrát emlegetik errefelé. Kedves, igazi nagymama karakter, aki nem mellesleg crosscountry síbajnok is. Most az asztalnál ülve épp tájképeket festeget. Nemrég kezdett bele új hobbijába. Vagány.
Egy népes indiai csoport vezetője – aki hegymászó is – váratlanul megszólít: „Tudom ám, hogy ki vagy! Tavaly sokat beszélgettünk rólad!” Tágra nyílt szemekkel, mosolyogva köszöntöm az ismeretlent. „Oxigénpalack nélkül, ráadásul egyedül – ez a lehető legtisztább stílus az adott körülmények között.” – folytatja. Hát igen, tudtommal ketten mozogtunk így 2022-ben, mondom neki barátságosan. És hát: tisztán. Relatív, de való igaz: ezeken a „népszerű” hegyeken, a normál útvonalakon, az adott körülményekhez képest ma ez áll a legközelebb a tiszta mászás fogalmához. A szinte folyamatosan kijárt nyomvonalat és fix köteleket a világ legelismertebb mászói is használják. A kérdés az, hogy ki mit használ ezen túl. 100%-ban független és teljes mértékben önellátó mászóként teljesíteni az alaptábor fölött csakugyan ritkaságnak számít. Az indiai úr karon ragad, a másik asztalhoz húz és bemutat túratársainak: átszellemülve, olykor az égre emelve tekintetét beszél rólam (egy szót sem értek), miután a társaság sóhajtozva megtapsol. Az ébenfekete, göndör hajú hölgyek széles mosollyal, elismerően bólogatnak. Vannak indiai ismerőseim: szeretem, hogy esetenként milyen teátrálisak tudnak lenni! Ez is egy ilyen pillanat. „Hi everyone. I’m Szilard.” Csak ennyit mondok, kissé kelletlenül vigyorgok egy pár másodpercig majd szép estét kívánva elköszönök. Mindig érdekes a világ minden részéről érkezőkkel beszélgetni, de most kimelegedtem. Inkább elvonulok.
Comments