Imazászlókkal szegélyezett út

2023. március 29.

---

Phakdingból egy kényelmes séta visz a serpa fővárosba, Namche Bazárba. Utunkon aprócska falvakon lépkedünk keresztül, jak karavánokat kerülgetünk, hosszú függőhidakon kelünk át. Nevetgélő gyerekek szegődnek mellénk, aggastyánok bólintanak vissza, konyháik ajtajában guggolva. A völgy mélyén hangosan zubog a folyó. Azokat a népdalokat dúdolgatom, amiket Somával énekelünk néha. Kifizetem a nemzeti park belépőjét. Minden zökkenőmentes. Ragyogó napsütésben érjük el a klasszikus látványosságnak számító Larja-hidat. Imazászlók százait, ha nem ezreit lobogtatja a szél! Gyönyörű!

Megkezdjük utolsó nagy emelkedőnket. Egy újabb ellenőrzőpont, majd feltűnnek Namche jellegzetes, kék háztetői. Omár is mosolyog. Bűbájos egy karakter, hiába! Kedves fogadóban szállunk meg. Előttünk az egész délután. Elfogyasztom a hagyományos sajttortát, a családommal beszélek. Alighanem a pékség kínálja az egyik legmegbízhatóbb internet kapcsolatot! Naplót írok. Egy-két ismerős tűnik fel az ablakban, kiszaladok, köszöntöm őket. Besötétedik, mire visszatérek a szállásra és befalom a tányérnyi tojásos rizsemet. Vacsora után pedig fejlámpát biggyesztek a homlokomra és felbaktatok a város fölötti helipadhoz. Szinte futok. Tavaly is így tettem: csend volt, tökéletes nyugalom. Sehol senki. Csak a felhőkön átvillanó csillagok, a szerénykedő Hold, az éjszaka. Hallom, ahogy dobog a szívem. Légzésem elcsendesedik. Csak figyelek, némán.