3... 2... 1... Indulás!

2023. március 23.

---

Búcsú. Szép, szomorú, ünnepélyes. Azt gondolnánk, rutinosabbá válunk az évek alatt, de mégis: minden elköszönés más és más. Elengedjük a másik kezét, hosszú hónapokra vállalva az előttünk álló időszak bizonytalanságát, kihívásait és nehézségeit, a szó minden értelmében. A szeretett féltől távol, a világ másik végén éljük meg örömeinket és félelmeinket. Mégis, egy ilyen élmény erősebben össze tudja kovácsolni két ember – és egy család! – kötelékét, mint azt sokan hinnék!

Egy utolsó ölelés, utolsó érintés, utolsó mosoly, mielőtt a kanyargó sorban már nem látjuk egymást többé. A kisfiamat homlokon csókolni és még egyszer magamhoz ölelni torokszorítóbb, mint eddig valaha! Csak kapkodom a levegőt. Az elindulás mindig felkavaró. Jól tudjuk. De ez most egészen különleges alkalom. Más, mint eddig bármikor. A viszontlátás reményével engedjük el egymás kezét.

A hegymászók nem hősök. Nem hódítók, se nem nagy emberek. Lehunyom a szemem és belegondolok, milyen érzés ott lenni, fent, a felhőkön is túl: senki és semmi vagyok. Esendő és sérülékeny, aki a környezetéhez képest tökéletesen jelentéktelen. A hétköznapok feladatához képest rémesen egyszerű, amit véghez kell vinnem: teszem az egyik lábam a másik elé, lélegzem, folyadékot és kalóriát viszek be és veszítek.

Egy olyan világban létezek ideig-óráig, ahol semmi keresnivalóm nem lenne. Az ember számára élhetetlen közeg. Még levegő sincs, nemhogy színektől pompázó, látható élet! Mégis gyönyörű, mégis szerethető – és igen: elindulok egy újabb útra! Az eddigi legnagyobbra.

„Döntsd el, mit szeretnél! Írd le, készíts tervet és tegyél érte minden áldott nap!” A K2 sikeres megmászása után a papírra vetett szó az Everest volt. Egy cél, mely azóta is szüntelen szemeim előtt lebeg. Tavaly májusban, a Lhoce csúcsáról figyelve a horizontot, szó szerint is: Földünk legmagasabb pontja karnyújtásnyira került. Most pedig itt vagyok. Az álom valósággá válhat. De a csúcs, térben és időben is, még nagyon-nagyon messze van.

Lehetünk bármily határozottak és tapasztaltak, szakmailag és fizikailag felkészültek, és ha bátran azt is hisszük, hogy minden megvan bennünk a sikerhez, akkor sem lehetünk biztosak! Végső soron a Hegy fogja eldönteni, mi lehetséges és mi nem. Ha mi készen is állunk a feladatra, nem mi fogunk irányítani odafent. Minden tőlem telhetőt megteszek, vitathatatlanul, de csakis alkalmazkodni tudok. Figyelmesnek és mindvégig ébernek kell lennem! Nincs hatalmunk abban a magasságban. Erőnk is alig.

2022. március 23-án kezdetét vette a Kyocera Everest Expedíció. Elindultam Nepálba, hogy megkíséreljek feljutni a Csomolungmára, bolygónk legmagasabb pontjára, oxigénpalack használata nélkül. 8848 méter. Egy bűvös szám. Partnereimnek és a láthatatlan segítőknek tiszta szívemből köszönöm, hogy ezt lehetővé tették! És köszönöm mindenkinek – Családnak, Barátoknak, Nektek –, akik mellettem állnak!

Vár a Föld Istenasszonya. Itthon pedig Timi és Soma. És akárhogy is végződjön ez a történet, egyvalami biztos: ebben az egészben Ők a hősök! Ez az odaadás az igazán nagy dolog, nem a hegymászás.