Kisfiú a diófa ágaiba kapaszkodva
2023. április 9.
Pihenőnap. Még fekszek, amikor elhúzom fejem fölött a kis ablakot takaró függönyt. Napfény tölti be a szobát. A szomszédban már javában flexelnek (mintha tényleg otthon lennék egy békés vasárnap reggel!) és megérkeznek az első helikopterek is: két pottyantós vécé és a legelésző öszvérek közvetlen közelében van a helipad, pont a szállónk mögött. Nagy port kavar a rotorszél.
Szeretteimmel beszélek: otthon is zajlik az élet. Sőt, sok esetben bizonyára izgalmasabb is, mint dingbochei hétköznapjaim. Elvégre itt csak az akklimatizáció – a magassághoz való alkalmazkodás –, a magaslati edzés, a regeneráció és hatékony pihenés körforgásáról szól az életem. Timi ezzel szemben sokkal komplexebb feladatokat old meg és nyilvánvalóan sokkal többet is: miközben persze Ő is rendíthetetlenül ügyel a testmozgásra. Csupa energia és mindenféle értelemben, rendkívül hatékony teremtés – imádom ezt! Sokszor, elárulhatom, Ő jelenti a legnagyobb motivációt számomra!
Megsétáltatom a Szív Bajnokainak maciját, közben jobbra-balra integetek az ismerős falusiaknak. Gyermekkorom egy jelentős részét magam is faluhelyen töltöttem – Medgyesbodzáson, ami sokak szerint a világ közepe! –, így ismerős a miliő.
Szaladgáló tyúkok, krumpliültetvények, ház körüli munkák (érdemes egy pillantást vetni a „vízforraló napkollektorokra”!), teherhordás, barkácsolás, jaktrágya. Bár utóbbiból az Alföldön nem túl sok termett. Ellenben hatalmas diófákból annál több, amikre rendszeresen felmásztunk, sok esetben egészen a „hegyibe”. Zöldellő fák helyett itt hófedte hegycsúcsok emelkednek. Jelen életszakaszom célkitűzései, kihívásai. A mélyen érzett izgatottság, titokzatos félelem és öröm nagyon is hasonló, mint annak a kisfiúnak a szívében, ott fenn, a diófa elvékonyodó, széltől ringatózó ágaiba kapaszkodva.
Comments