Namaszté!
2023. március 31.
Ráérősen kanalazom reggeli zabkásámat. A vendégház lakói serényen készülődnek, újabb etap elé néz az ittlévők többsége. Fél nyolcra tervezett indulásunkat mi is tartjuk – komótos léptekkel magunk mögött hagyjuk Namche Bazár forgalmas utcáit. Lenyűgözve nézem a katonaság délelőtti edzését: rendkívül intenzív tempót diktálva – sprintelve! – futkosnak fel s alá az ösvényen. Arra gondolok, ha már kellőképpen akklimatizálódtam, én is képes leszek-e kocogni a tervezett magasságban. Nagyon remélem! A tegnapi túrán alig jutottam szóhoz, bár igaz ami igaz, ilyen gyorsan soha korábban nem kaptattam fel a kilátóponthoz...
Hosszasan ereszkedünk a phungi thanga-i függőhídig – ez a völgy legmélye –, majd belekezdünk a Tengboche kolostorig tartó emelkedőbe. Nem hosszú szakasz, de jellemzően megfogja a felfelé tartó túrázók nagyobb részét, nemkülönben a terhüket cipelő serpa teherhordókat. Súlyos rakományaiktól megszabadulva, a hajtűkanyarokba épített kőpadokon megérdemelten pihennek, mielőtt újra és újra nekilódulnának. Kimérten lépkedek felfelé: eszembe jutnak a magyar csapatok, akikkel tavaly épp itt találkoztam. Több honfitársammal futottam össze akkor, mint egy átlagos napomon a Börzsönyben! Most még nagyon a szezon elején vagyunk, nem jön szembe „ismerős” arc.
Tengboche felhőbe borult. Barátságtalan, szeles idő fogad a dombtetőn. A kolostor lépcsőjén egy idős szerzetes lépked lefelé. Összetalálkozik tekintetünk. Illedelmesen bólintok – Namasté!, mondom halkan –, és egy pár percig figyelemmel kísérem napi rutinját: ahogy megforgatja a díszes kapu melletti legnagyobb imamalmokat, kolompok csilingelése töri meg a szürke csendet. Egymagamban álldogálok, Omárral valahol elhagytuk egymást egy ideje. Mielőtt nagyon átfáznék, én is körbefordítom az imamalmokat, még egy percig mozdulatlan nyugalomban maradok, majd tovább indulok. Eltűnök a rododendron erdőbe vesző, sáros, kanyargó ösvényen.
Kora délután már Debochéban vagyunk, itt töltjük az estét. Havazni kezd. Estére karácsonyi hangulat kerít hatalmába, ahogy az ablakon keresztül figyelem a hatalmas hópihéket. A szomszéd asztaltársaság hangosan nevetgél. Egy másik kiránduló a fejét támasztva szenved. Egy jóképű srác könyvét olvasva heveredik el a pamlagon. Miközben finom fokhagymaillat szűrödik ki a konyhából, egy vödörnyi száraz jaktrágyát öntenek a vaskályhába. Átmelegedünk.
Comments