top of page
  • Writer's pictureSuhajda Szilárd

Köszönöm Nektek!

2023. május 15-20.

 

Alaptábori napok. Nagyon rövidre fogom, ugyanis nem vagyok túl jól. Egészségileg legalábbis.



A harmadik napon már 45-ös pulzussal ébredek. Fizikailag kiválóan érzem magam, Garmin órám adatai bizonyítják, hogy hatékonyan regenerálódom. Jó az étvágyam is, szorgalmasan fogyasztom a Nutri8 termékeit is, érzem, ahogy töltődöm! Felbontom utolsó adag, igen nagy becsben tartott kolbászomat: a rokonságtól kapott „Suhajda és fiai” manufaktúra nem akármilyen füstöltárut készít! Jólesően karikázom a reggeli rántotta mellé! A Mártontól kapott cheddar is fogyóban van.



No de, mint mindenki az alaptáborban: köhögök. Nagyon. Fáj a torkom. Rémséges dolgokat krákogok fel, könnybelábadt szemekkel küszködök. Kiver a víz. Éjszaka is erre ébredek. Minden lehetséges praktikát bevetek! És nem hiába: panaszkodhatnék, de napról napra jobb! Az elmondások szerint viszont nem csak a szokásos Khumbu-köhögésről van szó, hanem valami nyavalya is tombol idelent: sokan a betegségre hivatkozva adták fel expedíciójukat. Egyesek Covidot emlegetnek. Én inkább hörpintek egy újabb nagy kortyot a mézes teából! Igyekszem fókuszált maradni. Mellőzöm a tömeg háborgását, akik már eleve nagyon türelmetlenek, hiszen nagyjából három hete csúcsmászó körükre várnak! Az oxigénesen, egyetlen akklimatizációs körük óta, nem csinálnak semmit: néhányan lementek 5-10 napra Namchéba, szállodába, jobb esetben kirándultak a környéken. Serpáikat faggatják nap mint nap és fennhangon fejezik ki nemtetszésüket, ha az időjárás miatt újabb napokat kell várniuk. Sietnének. Másvilág.



Fejben már a csúcsmászásra készülök. Az otthoniakkal előrejelzéseket hasonlítunk össze és elemzünk. Beszélek a Családommal, Szüleimmel és Tesvéremmel, Barátokkal: Juhász Laci is felhívott a Global Uniontól. Mindenki tartja bennem a lelket! Az online közösség üzeneteit is megható látni: micsoda összefogás, micsoda támogatás! Tavaly, a Lhocén úgy éreztem, egy egész ország mellettem áll! Büszkén és meghatódva mondhatom: most sincs ez másképp! Köszönöm Nektek!



Félek, boldog vagyok, izgatott. Várom, hogy elindulhassak és várom a földet érést: a hazaérkezést! Látom magam előtt a csúcsra vezető utolsó métereket. Látom magam előtt a kisfiam, ahogy szalad felém a reptéren! Timit. A Családomat, Titeket, az Életet.



Összpontosítok. Belélegzek. Kifújok. A Hegyre emelem tekintetem. Fohászkodok. Gondolatban mindenkit magamhoz ölelek, akit szeretek.



Most vagyok a legközelebb az Everest csúcsához: a sikerhez! Készen állok!



663 views

Recent Posts

See All
bottom of page